Imádom azokat az észosztogatókat, akik áltudományos értekezéseikkel hirdetnek butaságokat, ezzel elsősorban magukat és egymást meggyőzve vélt igazukról.
Most csak egyetlen blogot emelek ki és nem is foglalkozom az olyan, csak beszólogató kommentelőkkel, mint „ejmiakő”, mert rá felesleges egyetlen értelmes szót is pazarolni, nem tudná a szemellenzőjétől érzékelni se, nem hogy értelmezni.
Azt sem vállalnám fel, hogy sorról-sorra végigmenjek ennek a blognak, http://another-brick-in-the-wall.nolblog.hu/archives/2011/12/20/7_Eretnek_gondolatok_a_korlatolt_felelossegrol/  minden során, csak párat emelnék ki, mert úgy érzem, hogy jogom van rá.
Jogom van rá, mert én nem csak elméletből, hanem gyakorlatból ismerem azt, amiről a blog elkövetőjének, Borotai Sándornak, láthatóan fogalma sincs.
de térjünk a lényegre, először idézek, utána leírom, hogy mi az igaz, a valóság:
„Az átlagember ugyanis jogosnak fogja fel a tőke hozadékát, ugyanakkor azonban nem tudja, hogy mi a különbség a befektetett tőke és a vállalati vagyon között. Azaz nem tudja, hogy mi a különbség egy kisiparos és egy korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság között. Kvázi mi a különbség egy manufaktúra és egy korszerű iparvállalat között.”
Az átlagember, ha létezik ilyen, mert én abban hiszek, hogy mindenki önálló értelmes személyiség, „istenség, sarki fény”, normális esetben jogosnak fogja fel a tőke hozadékát és valószínűleg tökéletesen fel tudja fogni a különbségeket, hiszen mindennapos vállalkozási formákról beszélünk, a különféle egyéni és társas vállalkozások mibenlétének differenciái közismertek. Esetleg arra is képes, hogy egy szuterénben kalapálgató, csirizelgető susztert megkülönböztessen egy modern cipőgyártól, vagyis a manufaktúrát az iparvállalattól!
Tehát miért is ne lenne jogos, ha valaki a saját tulajdonát, pénzét idegenek rendelkezésére bocsátja, hogy azért ellenértéket kérjen? Amennyiben nem ez történne, abban az esetben felélné az adott tőkét és nem keletkezne belőle munkahely azoknak, akiknek nincs megfelelő fedezetük vagy nem vállalják be a rizikóját és nehézségeit egy munkahelyteremtő cég kialakításának és működtetésének.
Most persze felmerülhet a kérdés, hogy milyen mértékű legyen a tőke elfogadható hozadéka, mennyi az elégséges, a kevés vagy a sok? Legyen elegendő a banki kamat (hűha, ez már megint egy utálni való téma, mármint a gonosz bankok, kamatos kamatok, pfúj!), vagy annál kevesebb esetleg több?
Mennyi kamat, hozadék nem irritáló, amikor a befektető egy élet munkájának eredményét, vagy akár több generáció összekuporgatott vagyonát befekteti azzal a tudattal, hogy azt bármikor elbukhatja egy perc alatt akár?
de folytassuk egy újabb megtévesztő tartalmú idézettel:
„A másik oldalról viszont mi a növekedés, a beruházás, a fejlesztés forrása? A kisiparosnál a személyi jövedelemadóval adózott magánvagyona (emlékszünk a progresszív adókulcsok felső határaira ’89-ből?), a vállalatnál pedig ez a tulajdonos személyi jövedelemadóval adózott jövedelmét nem érinti.”
Ez egy hatalmas hazugság! Mind a két esetben a vállalkozás fejlődésének, esetleg fennmaradásának érdekében, az egyénileg kivehető eredmény kerül visszaforgatásra, ahelyett, hogy azt kivennék és elköltenék a saját személyes igényeikre, jólétükre.
de egy újabb bizonyíték, hogy a blogger arról értekezik, amit nem ismer, amihez nem ért:  
„A mai kor vállalkozója jellemzően hiteltőkéből vállalkozik. Bolond volna a saját pénzét kockáztatni, ha hitelből is vállalkozhat. Annál is inkább ezt teszi, mert mint látni fogjuk, a profit óriási része a pénzforgatásból származik. Ez esetben a saját tőke csak a hitelfedezet összegét fogja képviselni a vállalkozásban – az első hitel esetében. Minden további hitelnél már a vállalat időközben megnőtt saját vagyona a fedezet. Így simán kialakul az a helyzet, hogy a vállalkozó befektetett tőkéje egy Kft-nél csak a törvényileg előírt minimumot teljesíti, ugyanakkor a Kft. vagyona (üzleti értéke) ennél nagyságrendekkel nagyobb.”
A mai kor vállalkozója tényleg jellemzően hiteltőkéből vállalkozik, de nem azért mert „bolond volna a saját pénzét kockáztatni...” és itt már fuldokoltam a röhögéstől
Vett már fel életében hitelt egy kezdő vállalkozáshoz Borotai úr?
Látott már bankot belülről?
A kezdő vállalkozó azért vesz fel hitelt, mert nincs kezdőtőkéje, de van valamennyi magánvagyona, úgy, mint: lakása, háza esetleg a családja, rokonai, barátai egyéb hasonló vagyontárgyai és nem szeretne addig sem a híd alatt létezni a gyerekeivel, ameddig beindul (remélhetőleg) a vállalkozása, mivel a bankok csak megfelelő fedezetre adnak kölcsönt. Ha van elegendő pénze, azt nem fedezetnek használja, hogy egy alacsony kamaton elfeküdjön a bankban és ő közben ugyan azt a pénzt magasabb kamatért felvegye a banktól, mert ez egyértelmű vesztesség már a kezdeti percekben, és ha bukik a vállalkozás, akkor ugyan úgy elveszti, elviszi a bank, mintha befektette volna a saját induló cégébe, csak közben növelte a vesztességet a hitelbírálati díjjal, közjegyzővel, kamatokkal, stb.
és innentől kezdve már nem is folytatnám a további részek kivesézésével a saját válasz-blogomat, mert értelmetlen lenne, hiszen ha már az alapok értékelhetetlen butaságok, akkor a rájuk épülő további következtetések sem lehetnek értelmes gondolatok.
Annyit hozzátennék az általam talán túl erőteljesnek látszó negatív következtetéseimhez, hogy bár nem vagyok közgazdász és nem vagyok naprakész a marxizmus tanaiból, viszont közel 40 éves vállalkozó múltam, gyakorlati ismereteim és tapasztalataim, sikereim és bukásaim alapozzák meg a véleményemet. Életem folyamán sok száz embernek adtam munkát, tisztességes fizetséget, sok százmilliónyi adót és járulékot fizettem be a nagy közös kalapba, így feljogosítva érzem magam a nyers vélemény kimondásra, egy okoskodó, megtévesztő hablatyra válaszolni így.
Azt hiszem itt lezárhatjuk az Ön írásának további kivesézését, mert értelmetlen lenne folytatni.

egyébként kellemes ünnepeket mindenkinek!

fáj

még felismer ha hangosan szólok

szép szeme kék-emlék  hályog alatt

karja már ráncos bőrlebeny-zacskó

törékeny fájó csontokat takar

nem akarja tudni nyolcvannyolc évét

félig vakon és majdnem süketen

ünnepnap arcára rúzst maszatol

szánalmas bohócos vad színeket

(nagynénémnek)

Te, aki ott voltál, soha nem felejted

az égett hús szagát,

a felszálló füstben most is látod

égre szálló anyád.

Mint karodon a nem tűnő számok,

oly tiszták a gonosz álmok,

melyek ma is, mint minden éjjel

kísértetve visszatérnek,

hogy lelkedben sohase legyen béke.

Te, aki ott látva megvakultál,

csakhogy elviselhesd,

ahogy a megtervezett kegyetlenség

pusztítja az embert,

mikor a krematórium lángoló szája

a holtakat mohón felzabálja

s mint kopasz csontvázak állnak-esnek

dülöngő sorban a gyenge testek,

hogy lelkedben sohase legyen béke.

Te, amíg élsz – nem szabadulhatsz:

örökre lágerlakó maradsz,

kinek álmában ott vonulnak

a gázban hörögve fúltak.

Újra és újra látod a szelíd holdfényben

az őrtornyok árnyékát a reszkető éjben,

míg körötted álmukban hazaszállnak a lelkek

s nyöszörögve mocorognak a fekélyes testek,

hogy lelkedben sohase legyen béke.

Te, aki az embertelent is túlélted,

ahol kegyelem a halál,

megtanultad, milyen nem embernek lenni,

akit a tetve is utál,

most csak állsz, és megdöbbenve nézed,

hogy millió áldozat semmivé lesz,

és a sárkány, ez a tűzokádó féreg

életre kel lent a mélyben,

hogy lelkedben sohase legyen béke.

aktualizálva

Elolvasom »

koponyámon kopogtatok

nem enged

se ki se be

meg egyébként is

kit érdekel a homloklebeny

amikor rongyzászlók lengenek

jelszavak

kimódolt mocsárfélelem

a gyűlölet nem artikulál

molyirtószagú szólamok

döngnek bakancsütemre

hátra arc s előre!

határtalan térben

feszegetjük a türelem

és a történelem határait

(képregény)

A mesebeli félelmetes harcos, Bevernecky Kemény Farkas, ereje teljében:

kivert kutyalétben:

kissé legyengülten, megőszülve visszatér:

seregei élén harcra készen:

harci jéger-alsóban:

a hadtáp is az ő feladata:

majd felébred, hogy bilibe lóg a mancsa:

emlékezés a hősi múltról, avagy így születnek a legendák:

vége:

már megint egyel kevesebb blogot olvashatok jószívvel

mert egyes kommentelők, mint a mutogatós bácsik tárják elém mocskos szövegeiket.

Előre jelzem, hogy a nálam mocskolódni akarókat szó nélkül cenzorálom!

Dicsérték a kiskocsma törzsvendégei erősen a mellékutcában megbúvó olcsó kifőzde szakácsát, a markánsan fűszerezett kajákat, amikből ráadásul férfiemberhez méltó komoly adagokat mérnek a tányérba a konyhán.

Ott a helyem, döntöttem el magamban, közel is van, az árai is megfelelőek, változatos az étlapja, a fene se fog ezentúl főzőcskézni az agglegénylét egyszemélyes adagjai miatt.

Ráadásul, a fröccsök kedvelőinek előadásaiból olyan ínycsiklandozó házias ételek bukkantak elő, amit ma ritkán látok az éttermek kínálatában, de otthon túlságosan is pepecselő elfoglaltság lenne egymagamnak összedobni, mint a szalontüdő, a pacalpörkölt, babgulyás csipetkével, vadas zsemlegombóccal, sztrapacska, grenadírmars, császármorzsa, mindenféle főzelékek, vastag, laktató levesek.

Megkönnyebbülten kirendeltem egy kör piát a kis csapatnak, íme, megoldódott ez a gondom is, nem kell a piacot járnom, pucolgatnom a zöldségeket, mosogatni a zsíros edényeket, csak lesétálok, bekajálok, majd nyugiban átbattyogok 50 métert, és máris nyomhatom le a korsó sört vagy a pár kisfröccsöt a fiúkkal a pult mellett adomázgatva.

Aznap, már nem is indultam el a szokásos bevásárlásra, a piacra, hiszen kenyeret, sajtot, kávét, felvágottat megkapom a sarki kisboltban is, mást meg már nem kell vennem.

Másnap elsétáltam a kissé elhanyagolt mellékutcába, ahol, ha nincs kint a járdán felállítva egy szakácsfigura, kezében krétával írt „NAPI AJÁNLAT” táblácskával, vélhetően elmentem volna a gasztronómiai szentély poros üvegű portálja előtt anélkül, hogy észleltem volna a helyet, úgy beleolvadt az öreg bérház ütött-kopott, vedlett vakolatú falába.

Hát igen, a jó bornak nem kell cégér! – állapítottam meg magamban.

Beléptem, rögtön megcsapott a kelkáposzta, kemény, mosdatlan emberszaggal kevert nehéz egyvelege, mert így délidőben a majdnem teltház, és e nemes nővényből készült főzelék szaga uralta a szobányi méretű vendégtér levegőjét, ami inkább levegőtlenség volt csak. Ott motoszkált bennem, hogy talán vissza kellene fordulnom, de eszembe jutott, hogy otthon nincs semmi ételnek számító dolog és ráadásul így hó vége felé, másik, jobb étteremre sem telne igazán. Meg a kiskocsmai lelkendező dicséretek keltette kíváncsiság is tovább vitt befelé.

Leültem az első szabad székre az egyik asztalnál, ahol hárman hajoltak tányérjaik fölé szorgalmas csámcsogás közepette.

Szembe velem, alacsony, de annál kövérebb figura lapátolta befele szinte levegővétel nélkül a szép színű húslevesét, ami kétoldalt zsíros patakként folyt le az állára, ahogy szörcsögve szívta fel a kanalából. Ettől kissé megindult kifelé a gyomrom, de még időben félrenéztem a tőlem jobbra ülő, lassan falatozó aggastyánra. Az öregúr megértően rám mosolygott, amitől a felső protézise beleesett a kelkáposzta-főzelék tetején pirosló gusztusos pörköltszaftba, ami ezáltal elvesztette minden vonzerejét a számomra, pedig eddig igencsak kedveltem ezt az összeállítást.

A tőlem balra elhelyezkedő vékony idős hölgy, aki kabátkájából erőteljes molyirtó illatot árasztott, átnyúlt az asztalon, kivette a rózsaszín alapon sárgás fogakat a pirosló trutyiból, gyakorlottan a bácsi szája elé tartotta, aki szorgosan lenyalogatta, majd a néni visszaillesztette a helyére, utána leszopogatta az ujjait és tovább kanalazta a saját üres főzelékét.

Most már fel sem mertem nézni, belemerültem az egyoldalas, gépelt étlapba, ahol legfelül napi ajánlatként a kedvencem, a szalontüdő kellette magát. Majd letettem a kissé viseletes lapot és elmerültem a terítő foltjainak elemzésében, amelyek az elmúlt hetek teljes választékának változatosságát reprezentálták.

Jött a nagydarab, pirospozsgás, verejtékező pincér, aki látva, hogy új vagyok, segíteni akarván a választásban, fölém hajolva kezdte felsorolni a helyi csemegék legjavát, miközben teljesen beborított erőteljes hónaljszagával.

Még annyi időm volt, hogy gyorsan felpattanjak, mielőtt a hányinger ingerből rókázásba fordul, és kirohantam az utcára, vagyis elmenekültem.

A fenti történet puszta kitaláció, csak annak példájaként írtam meg, hogy miért nem olvasom egyesek blogjait, ahol vagy magában a blogban, de általában a hozzászólásokban olyan szavak, mondatok találhatóak, amelyek gusztustalanok, másokat öncélúan és trágár módon bántóak.

Nem tudom mentségként sem elfogadni, hogy az a szólásszabadság része, ha a más anyját lekurvázzák, vallása, politikai hovatartozása miatt gyalázzák és a blog gazdája, arra hivatkozva, hogy ő nem cenzor, azt nem törli, mert az a bloggazda helyeslésének felel meg, hiszen a gyalázkodás az ő blogjában olvasható!

Régi jó cimbora a lejáratás célzottja, sok közös küzdelemben vettünk részt az interneten, elsősorban itt a Nolblog oldalain.

Szerintem mindenki ismeri, soha nem álcázta magát, ismerjük az arcát, nem félt betenni a saját fényképeit se, elérhető, nem gyáva arctalan. Pedig igen keményen odamondogat, ha úgy érzi, hogy valami rossz, igazságtalan történik, mint a tömény sósav mar, ha kifiguráz, leleplez, de nem trágárkodva, nem bántva ártatlanokat, nem kurvázva le más tisztességbe őszült édesanyját, mert ő EMBER, sőt KULTÚREMBER!

Barátomnak tartom, és büszke vagyok rá, hogy tőle is hasonló érzéseket kaptam gyakran, immár többéves ismeretségünk folyamán. Pedig mi sem vagyunk mindig azonos állásponton, vitatkoztunk is eleget, de ember módjára, amolyan kultúremberesen, még ha ez egyeseknek szitokszó is.

Népszerű, így sok barátja és látszólagos „barátja” van.

Eddig nem fordult elő, hogy hátba szúrják, most negyedikén az egyik blog kommentjeiben igen. Azt akarja bemesélni a rágalmazó, hogy Toszmegosztis javasolta neki, hogy más bloggerek édesanyját kurvázza le.

Ezt nem hiszem el!

Csak azért másolom ide a bizonyítékot, mert annyira hihetetlen ez a vád, hogy el sem hinnénk, az olvasása nélkül.

34. Cuba Libre c.C. 2011. 01. 04. 21:43

27

árpapi, nemcsak izmot, jehut, yankarit és hümit fogom még jó néhányszor elküldeni a jó kurva anyjába, de téged is, mert te egy vagy azok közül, akik a legjobban megérdemlik. Jössz mindig és eljátszod az üldözöttet, és mint egy kocsmázó részeg belekötsz abba is, aki csak beszélgetni akar veled. Te egy arrogáns, képmutató szemét tettes vagy, aki százszori búcsú után is azért járkál ide, hogy valami félig sikerült megszánja...aztán agresszív lesz és elborul az agya.Tőled talán jobban undorodom, mint bárki mástól itt a blogon, bár yankarinak is vannak aranyérmes esélyei.

árpapa, tudod, nem mindenki lehet olyan művelt, mint egy harcot sohasem látott rakétás , de azt tudom, hogy a ti fajtátokkal nem igen lehet másképp, idézhetném itt neked Machiavellit napestig.......úgyhogy: kopj le rólam a kurva anyádba, ahogyan én sem járkálok utánad.......

37. Cuba Libre c.C. 2011. 01. 04. 21:45

Keves Antal !

Elnézést a fenti alpári szavakért, de elhatároztam egy ideje, hogy az illető urakat Toszmegosztis tanácsa alapján is egyszer -kétszer, szép sorban elküldöm oda, ahová valók.

Üdv:CL...................................

csak azért teszem külön blogba, mert a hős forradalmár-majmoló kitörli a neki kellemetlen, vagyis igazat mondó véleményeket, de nem is szaporítom feleslegesen a szót, íme az igazság:

http://index.hu/belfold/2010/12/23/szijjarto_felreertette_a_nemet_uzenetet/

"Orbán Viktor szóvivője szerdán még azt terjesztette, hogy a német kormánynak nincs baja a magyar médiatörvénnyel. Ehhez képest csütörtök délelőtt a német külügyi államtitkár azt mondta, hogy a törvény nem vet jó fényt a magyar EU-elnökségre, és semmiképpen sincs összhangban az EU szellemiségével. Aztán a német külügyminiszter telefonon adott tanácsokat Martonyi Jánosnak, hogyan kellene módosítani a törvényt."

persze ez sem kellemesebb:

http://index.hu/kultur/media/2010/12/22/fuhrerstaat_lett_magyarorszag_a_nemet_lapok_szerint/

mielőtt valaki morogna bejelentem:

a szemetet kitakarítom a kommentek közül, vagy illedelmes szöveget alakítok belőle, ha tetszik, ha nem:)

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN EMBERNEK

EMBERNEK!

friss:

http://atv.hu/cikk/20101227_az_europai_bizottsag_mar_vizsgalja_a_magyar_mediatorvenyt?source=hirkereso

Fáj, hogy ez a kicsiny ország

Oly gyakran áldozati oltár.

Sohase volt itt csendes béke,

Csak himnuszában él reménysége.

Kik köröttünk élnek, nem szeretnek,

Legjobbjaink messzire mennek,

Kik maradtak gyűlölni tanulnak,

Tehetségeink irigységbe fúlnak.

Mi mindig találunk ellenséget,

Több itt a gőg, mint az érdem.

Kinek sok van, magának gazdag,

Ki tisztán él, azon mulatnak.

Istenem, pedig de szép kis ország.

Napsütés díszíti a hegyek ormát,

Békés dombokat, csendes völgyet,

Bő termésű termékeny földet.

Van pusztánk és fölötte délibáb,

Hatalmas búzatermő rónaság.

Megterem minden, mi elég lehet,

Hogy boldogan éljen minden ember.

Mi mégis örökké gyászolunk.

Bánatnak, bajnak nyitva áll kapunk.

Élünk gyűlöletben, irigységben.

Ismeretlen itt a lelkibéke.

Fáj, hogy ez a kicsiny ország,

Oly gyakran áldozati oltár.

Ideje lenne már magunkba nézni

És végre egymással megbékélni.

cserepek

talpam alatt

csikorog az élet

félek

szilánk sebez

utamon

emlékromok

töredékek

faragott kőben

ólomablak

méri a fényt

fél-sötét kísér

kísért sért

a holnap

hol van

s van-e cél

hátranézek

sóbálvány magam

visszamaradt

lábam gyökér

terhem vagyok

sorsom cipelem

a semmi létet

mit enyészet

követ

magok helyett

szót szaporítok

fölém sokasodnak

fölös mondatok

fő-nevek

igét hirdetek

szólamok szakadnak

a számból

prímszámom egy

és oszthatatlan

az én Uram

Csak kibújik a szög a zsákból, nem véletlenül terjed, hogy le akarják rombolni a Nolblogot.

Nem véletlenül jelentek meg újra, de most már az új hangadóhoz csatlakozva olyan virtuális figurák, akiket nagyon nem kedveltek itt régebben, mint verecke, vasgereben.

Azt is érdemes megnézni, hogy kinek a seregében találhatóak meg.

Na és honnan is tudhatnánk, hogy ki rejtezik a forradalmári monogram mögött, honnan jött és mi a feladata, ki küldte?

Nem kellett más, csak egy kis bosszantás, hogy kibukjon, a bevallottan eddig is beszólogatótól, a vehemens harcostársától a Vezér jelöltnek:

147. zejik 2010. 08. 03. 23:47

145. Tosz, nem kell félni a romoktól, alig várom, hogy Cuba lerombolja az öreg penészes falakat és valami új, szép ház épüljön helyette.
Most már nem jövök beszólogatni, mert megyek nyaralni, de remélem pár hét múlva Cuba fején lesz a korona :))

Ideje lenne a szemeket kinyitni!

csak mert annyira hiányoljátok, hogy ritkán vagyok itt és mert aktuális

Elolvasom »

Tegnap este, nem sokkal éjfél előtt Funyi békét kért tőlem és természetesen kapott.

http://merengek.nolblog.hu/archives/2010/08/02/_IZOMAGY/

Ráadásul sikerült bebizonyítanom, hogy szerencsétlen sorsú blogtársunk,prof, vagy gubkaferi, aki nem tudván uralkodni magán és ezért gyakran csúnya szavakkal támad mindent és mindenkit, nevelhető, azonban betegsége miatt ez a békés állapota sajnos nem stabil, még gyakran visszaesik. Nálam új csúcsként, majdnem egy teljes napig kibírta ordenáré szövegelés nélkül, de ez teljesen kimerítette, már-már az életét veszélyeztette, így hagyom tovább őrjöngeni inkább, puszta humanitárius okokból. Természetesen nem az én oldalamon, mert én továbbra is kijavítgatom gyakori hibáit és a helytelenül alkalmazott szavait a megfelelőkre!

Legutóbbi postomból emelnék ki 2 kommentet, hogy a mostani érthető legyen:

135. izomagyu 2010. 08. 01. 16:22

látom, hogy nem vagy a közelbe, de hamarosan kifut a látómezőből a postom, hát akár kéretlenül leírom:
nem érdemes az állandó konfrontálódással szétverni a nolblogot, mert akkor a saját fejed felett bontod le a házat, internetes fedél-nélküli leszel

140. ip.doc.prof 2010. 08. 01. 18:59

135re az épitmény jellegéről nagyon eltér valószinüleg a véleményünk.Bár ,ha sikerül egyszer valaha a cukrászdát visszaszerezned talán közeledik majd álláspontunk . Ha egyáltalán szükségünk van -e erre. Ennek a portálnak ,ebben a formájában és ilyen megengedhetetlen üzemeltetése mellett nem lesz hosszu élete. Én pedig már nagyon unom,hogy minden öt évben uj házat kellett magamnak a fejem fölé huznom. Tapasztalatból mondom,hogy vannak a valóságnak olyan elemei, amelyek többet tesznek a közösségér akkor ,ha magukba omlanak. Ez a hely ma nem a magyar baloldaliság épületegyüttese. Szerintem itt az ideje annak,hogy visszabontsuk, mielőtt nagy robajjal rászakad a fejünkre...Bizom benne,hogy jól értetted szavaimat.Ez nem az ellenség strófája volt. Az sokkal fájdalmasabb lesz,ha igy megy tovább a bloggüzem.

Megkövetem Prof-ot több okból is.

Az egyik, hogy láthatóan vele is meg lehet egyezni, ha normális hangon szólunk hozzá, hogy ő is azt tegye viszonzásként.

A másik, hogy jól látja a valós helyzetet.

Ezért a 135. Kommentemet felesleges prédikációnak minősítem és visszavonom.

Álságosnak tartom, és nem csak én, hanem a külső, nem blogoló olvasó is (megtalálható a kommentek között), azt a hozzáállást, amit mindenki észrevesz és meglát, kivéve azokat, akik elfogultsági farkasvakságban szenvedve nem is akarják meglátni a cáfolhatatlan, bemutatott olvasható tényeket.

Nem hiszem, hogy ennyi funkcionális analfabéta lenne itt a nolblogon, hiszen a postok, a kommentek ugyan ezektől a személyektől, az ellenkezőjét mutatják.

Értelmes, iskolázott emberek olvassák százszor, ezerszer újra és újra félreértelmezve az eléjük tárt egyszerű mondatokat.

A hölgyeket, még úgy ahogy megértem, hiszen nincs romantikusabb, mint egy forrófejű, lelkes ifjú forradalmár, vele szemben egy vén nyugdíjasnak esélye se lehet a szimpátia elnyerésében. A tények, ebben az esetben mellékessé válnak.

De lépjünk tovább, hiszen azt írtam, hogy több okból is megértem Prof hozzááálását, ehhez a helyhez.

Itt van, a sokat emlegetett közmondás, az a bizonyos:

Más szemében a szálkát, a sajátban a gerendát – alapú.

Miközben felelősségre vonnak egyeseket, elnézést, nem egyeseket, hanem a „kutricás kennel-tagokat”, csak hát egy kalap alá vonva önálló embereket, az a szemükben már egynek számít, együtt üthető, akik egy másik blogtárhelyen is jelen vannak, hogy miért is nem határolódnak el, intik le a véleményük szerint szintén „kennel-tag” másik, független bloggert az ő erőteljes, akár keményen drasztikus beszólásaiért, ugyanakkor valami furán félreértelmezett szólásszabadság nevében, a saját blogjukban meghagyják a másokat még durvábban gyalázó szövegeket.

A fentiekhez, csak kiegészítésnek, bár jellemző ez is, hogy bárkivel lelkesen összefog ez a tábor, olyanokkal is, akik folyamatosan gyalázták, leszólták az egész közösséget az elmúlt években, most egy a tábor-egy a harcunk alapon bajtársak lettek.

Nem fogom beemelni a neveket, mindenki ismeri azokat.

Zárásként, elnézésedet kérem Prof, mert igazad van.

Most pedig leülök kényelmes karosszékembe, és élvezettel nézem az új egységet itt a Nolblogon.

Természetesen fenntartom továbbra is azt a jogot, hogy a sértegető, drasztikus, mocskos szájú hozzászólásokat vagy törlöm, vagy kijavítom, persze jelezve, hogy az javított szöveg.

Ma, igazán jó a kedvem

xxxxxxx

Elolvasom »

Hazaérkezve, szokás szerint azonnal felléptem az internetre, és elhűlve tapasztaltam, hogy a tegnapi fertőből mára fertőzéses járvány kerekedett.

Persze annyira nem kellett elhűlnöm, hiszen már volt előzménye Rasid blogjában, és mikor 5 óra felé kellemesebb elfoglaltságot kerestem, mint tovább bámulni a képernyőn folyó szópárbajokat, sejthettem, hogy nem fog ez csak úgy átalakulni úri klubok csevejpartijává.

Gyűlölködésben, egymás toszogatásában kitartóak vagyunk, és most nem kell nekem sem, nektek sem másokra mutogatni.

Adva volt a lehetőség előttem, hogy ingujj fel és lehet bevágni egy újabb széket a kocsma lelkesen tülekedő közönségébe, majd utána ugrani, és ütni, mindegy, hogy kit, csak jó nagyot. Jó az ilyesmi az egész heti feszültséget levezetni, odaképzelve az utált főnök pofáját az első ismeretlen arc helyére, a zsebtolvaj sunyi fejét, aki kilopta reggel a befizetendő csekkekre zsebrevágott pénzt brifkóstól, a szemét kutyás szomszédot, aki a lábtörlőmre szaratja az ebét minden hajnalban, hogy belelépjek induláskor.

Azután átgondoltam a tegnapi eseményeket, visszafogtam magam és csak olvastam, olvastam.

Olvastam, és láttam lehulló álarcokat, persze nem mindenki volt eddig sem Zorró, hogy falevelest játsszon, de vannak azért bőven, már csak ilyen ez az internetes karnevál.

Nem, nem szégyellem, hogy nem szálltam be rögtön, mint ahogy sokan nem szálltak be rögtön, amikor nekem volt hasonló csetepatém nem kevésbé szégyenletes témában, és akkor sem jött néhány olyan figura, akikre addig Grál lovagként tekintettem.

Lehet, hogy pontosan úgy mint magam is most, esetleg nem volt gép előtt, de lehet, hogy nem akart kellemetlen helyzetbe kerülni, mert nem volt személyében érintett, se ideológiai, se vallási, sem egyéb témáimban.

Na de, mi van a címben emlegetett kabátlopási ügy hasonlattal?

Két helyen is megvádolt kedves blogerina társunk Jus, visszaidézve a tagnapi sajnálatos eseményeket, mint esetleges alapját a mai szintén sajnálatosoknak, amolyan viccbelileg ismert női logikával visszacsatolva, mint okot a mostani purparléra, miközben nem igen zavarja, hogy egy 2009-es téma fakadt fel nagy folytonossággal, mintegy stigma, a két harcoló fél között.

De ha már lúd, legyen kövér, mondhatnánk, azonban én ezt nem helyeselném, mert még rám fogja valaki, hogy lelibázási szándékok vezetnek puszta hímsovinizmusból.

Tehát nézzük, hogy mivel vádol, mivel szeretne bevonni ebbe a mai csörtébe kedves bloggertársnőnk, mint jól tájékozott igazságosztó, aki nem köpköd soha:

79. jus 2010. 07. 31. 20:32

Prof nem mindig ocsmány, csak ha kihozzák belőle.
Nem igazából vagyunk egy véleményen, nálam szokott hozzászólni, egy árva olyan szó vagy gondolat nincs benne, ami ne lenne totál emberi.
A baj, hogy nem a leírt szó akaszt ki elsőre embereket, hanem maga a személy. És akkor az utolsó vérig, bármit bevetve, önmagukat teszik nevetségessé és szánalmassá többen.
Sokan arra utaznak, kihozzák a másikból az állatot, és itt hadd védjem meg Cuba első indulatát, tök normális hozzászólására Izom küldte el, hogy akkor köpje szembe magát. Azóta megy a harc.
Kell, hogy végre szembe nézzünk ezzel és beszéljünk is, ne csak sunnyogjunk, mert akkor soha nem lesz vége..

Nos, akkor nézzük Jus szövegének igazságtartalmát:

6. Cuba Libre c.C. 2010. 07. 27. 18:12

Kedves Paplanyos !

Megmondom őszintén, most már én sem értelek.--Igaz azokat sem, akik nagy dirr-el-dúrral távoztak és aztán lassan más nickneveken visszajöttek.--Az "obsitos századosnál" rögtön tudtam, hogy Te vagy, már majdnem be is írtam, de aztán hagytam inkább.Vannak az életben egyszerűen dolgok, amelyeket el kell dönteni és nem rágódni rajtuk egy örökkévalóságig.Bocs, de így gondolom.

Üdv:CL.........................

37. izomagyu 2010. 07. 28. 8:03

6. Cuba Libre c.C. !
"-Igaz azokat sem, akik nagy dirr-el-dúrral távoztak és aztán lassan más nickneveken visszajöttek.-"
most csak rágalmazol, vagy bizonyítani is tudsz valamit?
mert ha nem, akkor kérj elnézést!
ha ezt se, azt se tennéd meg, akkor szemen kellene köpnöd magad, és az annyira kellemetlen, mert sokan csalódnánk benned

Tehát Cuba, Paplanyost félretéve, másokat vádol meg azzal, hogy leléptek és álnéven, más nickneveken járnak vissza ide sunyi módon.

Erre válaszoltam, persze nem azt, hogy köpje ezért magát szembe, hanem ha csak rágalmaz, akkor vagy kérjen elnézést vagy jöhet önszembeköpés.

Ezt persze a továbbiakban már Cuba elferdítve visítozta mindenki felé, és gondolom a lustasággal tupírozott rosszindulat győzött az igazságos bloggertársakban, nem voltak hajlandóak elolvasni az eredeti szöveget, hiába is másoltam be többször is, megkímélve őket a visszakeresés fáradalmaitól.

Gondolom a speciális farkasvakság nem fog elmúlni, ezen kis írásom hatására, just-se, vagyis juszt se,

Viszont tükre mindenkinek van.

Előre jelzem, hogy csak az emberi és értelmes válaszokat hagyom megjelenni!

Uszításokból és hazudozásokból sem kérek, abból már eleget olvastam ma helyi bloggerektől.

Mottóm: nem vonhatod meg magad híveidtől!

Elolvasom »